Kano Jigoro

1

KANO JIGORO /1860-1938/

A Kodokan JUDO megalapítója. Mikagéban /ma Kobe város része/ született egy módosabb család 3. fiaként. Gyermekkori évei irigylésre méltóak voltak, neveltetése szigorúan és fegyelmezetten folyt. Anyja személyesen felügyelte legkisebb fia neveltetését, s nem tűrt el semmilyen helytelen viselkedést. Az ifjú Kano gyermekkorában szorgalmasan tanulmányozta a /Kínai/ klasszikusokat és a KALIGRÁFIA művészetét. Anyja halála után a Meiji CSÁSZÁR uralkodásának első évében az új fővárosba TOKIÓba költöznek. A gyenge fizikumú, mindössze 45 kg-ot nyomó kisfiút sok inzultus éri az új lakhelyén. 1874-ben főiskolára kerül, majd egyetemre, ahol filozófiát és irodalmat tanult. Későbbiekben az ifjú egyetemista is szembe került kötekedő, verekedő alakokkal. Ebben az időszakban végleg elhatározza, hogy mindenképpen találnia kell egy megfelelő JU JUTSU oktatót. Ebben a történelmi pillanatban azonban egyáltalán nem volt könnyű megfelelő oktatót találni. Az előző időszakban /TOKUGAWA /1603-1868// teljesen természetesként hatott, ha valaki fegyveres vagy pusztakezes harcművészetet akart tanulni. A TOKUGAWA korszakban minden SZAMURÁJ nő és férfi igen mély jártasságot szerzett a fegyveres és /KEN JUTSU/ fegyvertelen /JU JUTSU/ harcművészetek terén. A Meiji császár trónra kerülésével /1868/ összeomlott a feudális rendszer. A harcművészeti központok állami támogatása megszűnt és az érdeklődés is a minimumra csökkent, így a legtöbb akadémia bezárta kapuit. Japán fokozatos elnyugatiasodásával a Japán emberek elfordultak a régi hagyományoktól.

„Megváltoztak az idők, az ilyen dolgok ma már haszontalanok” – mondta Kano édesapja. Nemcsak apja – de egész környezete ellenállásával is találkozott a tudásra éhes ifjú. Hosszú keresés után Kano 1877-ben rátalált első oktatójára Fukuda Hachinosukéra /1829-80/. Az egyre erősödő és ügyesedő Kano több stílust /Tenshin Shin yo Ryu, Kito Ryu, Yoshin Ryu, Takeuchi Ryu, Fusen Ryu, Jikishi Ryu, Sekiguchi Ryu, Kukishin Ryu/ tanulmányozott. Fukuda mellett még számos oktatótól tanulta a JU JUTSU művészetét /Iso Masamoto /1818-81/, Iikubo Tsunetoshi /1835-1889/.

A koraérett ifjú szinte szerelemes lett a JU JUTSU művészetébe, és hitt abban, hogy a durva de Japán szempontból fontos JU JUTSU-nak megújulásra van szüksége, és persze a kor követelményeit is figyelembe kell venni.

Véleménye szerint a JU JUTSU mélyen rejlő alapelveit a Kodokan JUDO rendszerébe kell foglalni és a test és lélek fegyelmén, keresztül eljuthatunk a bölcsességhez és a helyes életvezetéshez. Kano így 1882-ben megalapítja saját rendszerét a Kodokan JUDO-t /„az út tanulmányozását szolgáló intézmény”/. Ugyanekkor megnyitja Tokióban első edzőtermét. 1884-re kialakítja már tökéletesített módszerét a „lágyság útját” /JUDO/. Ez a név párhuzamosan a JU JUTSU-val már több száz éve használatban volt. A régi szövegek a következőképpen határozták meg a JUDO-t: „az út, amely követi a dolgok folyását”. Kano Kodokan JUDO értelmezése a következő volt. „a JUDO az energia felhasználásának leghatékonyabb módja”.

Kano a JUDO népszerűsítése érdekben szinte az egész világot körbeutazta. Egy oroszországi bemutató alkalmával rögtön a kezdés után megdobta jóval nagyobb termetű ellenfelét. Mielőtt azonban a férfi a földre zuhant volna, Kano egy gyors mozdulattal – a sérülés elkerülése érdekében – kezét a feje alá csúsztatta. Ettől kezdve az apró termetű géniuszt „csak szelíd óriásként emlegették. Kano a nők számára is lehetővé tette e hasznos művészet gyakorlását, sőt feleségét és legidősebb lányát – aki évekig a Kodokan női szekciójának vezetője volt – is oktatta. Az első nő /Ashiya Sueko/ 1893-ban vett részt hivatalos JUDO edzése. Ezzel szemben a Kodokan női szekciója csak 1926-ban nyílik meg és az első fekete öves hölgy Osaki Katsuko volt /1933/. 1980-tól már világbajnokságokat is rendeznek nők számára.

1908-ban a Japán Országgyűlés elfogadott egy törvényt, ami előírta, hogy minden középiskolás diáknak tanulnia kell KENDO-t vagy JUDO-t. Így a JUDO a testnevelés-oktatás szerves részévé vált, s ennek következtében óriási népszerűségre tett szert.

Kanot, 1909-ben – mint Japánt elsőként – beválasztották a nemzetközi Olimpiai Bizottságba. Kano nagyon keményen dolgozott azon, hogy az 1940-es nyári olimpiát Tokióban rendezzék. Célját elérte, de a világháború miatt ezt az olimpiát nem tartották meg. Persze az alapítónak felemás érzései voltak, hogy ezen az olimpián egyáltalán szerepeljen-e a judo. A JUDO egész 1964-ig nem szerepelt az Olimpiai Játékok programján. Szinte teljesen biztos, hogy az ott látott JUDO-nak vajmi kevés köze volt a Kodokan JUDO eredeti eszméihez. 1912-ben ő vezette a Japán olimpiai küldöttséget a Stockholmi Olimpiára. Egyik alapítója és elnöke volt a Japán Amatőr Sportszövetségnek. Haláláig a Kodokan Intézet igazgatójaként tevékenykedett, majd örökét fia, Kano Risei foglalta el.

A halál is útközben érte 1938. május 4-én a Hikawa-maru nevű hajó fedélzetén, amely éppen egy NOB konferenciáról Kairóból tartott hazafelé.

A Kano és Kodokan JUDO megalapításakor tanait a következőképpen foglalta össze: „Ha egy arra méltó személyt tanításban részesítünk, ez sok más emberre is hatást gyakorol: amit egy nemzedék jól megtanul, száz utána jövőnek is továbbadhatja.

IRODALOM:

1.Kano Jigoro, Nancy H. Ross, “Mind Over Muscle: Writings from the Founder of Judo”, 2006, Kodansha Inc. 160p.

2.Brian N. Watson, “The Father of Judo, a biography of Jigoro Kano”, Kodansha International Ltd., 2000, New York, USA, ISBN 4-77002530-0

3.Kano Jigoro, “Judo (Jujutsu)”, Tokyo, Japan, Buyu Shoseki Shuppan, 2001, 59p, ISBN 4901619005.

4.Kano Jigoro, “Jujutsu and Judo: what are they?”, Tokyo, Japan, Kodokan, 1937, 70p,

5. Stevens, John, “Three budo masters: Jigoro Kano (judo), Gichin Funakoshi (karate), Morihei Ueshiba (Aikido)”, Tokyo, Japan, Kodansha International, 1995, 144p, ISBN 4770018525. (Magyar kiadás: Három Budo Mester, Hunor kiadó, 1999)

by T. Plavecz